"Belül sírok, hogy ne lássa senki.
Belül ordítok, hogy ne hallja senki.
Belül meghalok, hogy ne érezze senki."


Valami baj lehet velem , úgy érzem lázadok, de nem akarok.
Meguntam a jókislány szerepét és hogy mindig mindenkinek meg kell felelnem. Utálom, hogy nem csinálhatok akármit, mert mindig van valaki, aki kioktat, mert nem tetszik neki... Hiába tudom, hogy jót akarnak, mégis dacból a rosszat teszem.
Nem most kéne lázadnom, igaz, korábban sem volt lázadós korszakom. Lehet, hogy kicsit elkésett?
Nem baj, harcolok ellene és magam ellen több-kevesebb sikerrel.
Sajnos mikor harcolok, akkor jön az, hogy megbántok másokat és veszekedés kerekedik a dolgokból, amiket utólag nagyon sajnálok és nem tudom, hogy tehetném jóvá.

Újabb hazugság, újabb csalódás, újabb fájdalom...
Mikor lesz vége ennek? Mikor jönnek rá az emberek, hogy minden kiderül előbb-utóbb és nincs értelme hazudni, sem titkolózni?
A szivem  megint vérzik, de ez is elmúlik, ahogy minden. Kérdés, hogy mi marad utána? Az idő remélem mihamarabb megválaszolja a kérdésem.