Lady Blogja

Van, amikor már nem bírod tovább, amikor kiakadsz.. Eleinte halkan, de percek alatt elkezd ordítani benned egy hang: "Látni akarom, vele lenni!"
De nem lehet, ez nem így megy, mégis érzed, hogy elemészt a tűz...
Aztán, mikor eljön a pillanat, minden érzelmed rázúdítod, amitől vagy mégjobban fog imádni, vagy hanyatt-homlok elmenekül...

Olyan ez a vágyakozás, mint mikor a kisgyerek lát egy játékot a kirakatban, de az anyukája azt mondja neki, hogy nem kapja meg, hiába vágyik rá mindennél jobban.
Hisztizhetsz, csapkodhatsz vagy akár kiabálhatsz, az ég-világon semmin nem változtat. Esetleg kicsit lenyugszol, de vajon meddig? Szomorú, de igaz... Nem sokáig...
Addig megy ez a körforgás, amíg magadhoz nem szorítod, és el nem indul az "érzelmi-lavina".
Kiakadni nem fogsz, míg veled van, csak azt fogod érezni, hogy szeretni akarod és boldoggá tenni, mert te akkor vagy boldog, ha Ő feléd küld egy őszinte mosolyt, ha tudod, hogy jól érzi magát...
Minden egy örökkévalóságnak tűnik nélküle, mintha a sors direkt kínozna, próbára akarna tenni.
Hát akkor ezúton üzenem a drága sorsnak, hogy lehet póbálkozni nyugodtan. Nem veheti el tőlem mégegyszer, mert foggal-körömmel küzdök érte, amíg az erőmből futja, és nekem nagyon sok erőm van, elég csak rá néznem... az Ő mosolya adja a legtöbbet és úgy érzem, bármire képes vagyok érte.

Hamarosan eljön a mi napunk, közelebb van, mint bárki gondolná... Minden tized- és ezredmásodpercet ki fogok használni, amit vele tölthetek, annak érdekében, hogy boldoggá tegyem... ezért élek..